Községünk

Tolnanémedi a Kelet-Dunántúl közepén két tájegység, a Mezőföld és a Tolnai-hegyhát, valamint két megye, Fejér és Tolna megye találkozásánál, a Sió és a Kapos völgyében található. Északkeleten Simontornyával, délnyugaton Pincehellyel, délkeleten Kisszékellyel és Nagyszékellyel, nyugaton-északnyugaton Ozorával határos. Budapesttől dél-nyugatra, a Duna-hídtól mintegy 50 km-re nyugatra, a Balatontól szintén mintegy 40 km-re keletre található. A közeli városok (Simontornya 7 km) és Tamási (18 km); Szekszárd 60 km-re, Siófok 40 km-re van. A falut átszeli a 61. számú út, valamint a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonal.

Már a kőkorban is lakott volt a táj. Gazdag leletanyag bizonyítja, hogy a „Némedi melletti emelkedéseket” a paleolitkorban az ember lakóhelyként használta. Bár e korból embercsontok nem kerültek elő, de a használati tárgyak -kőszerszámok- egyértelműen az ember jelenlétére utalnak. A neolitkor embereinek nyomai maradtak ránk a Sió torkolatával szemben, ahol kb. 1 kilométer hosszúságú sziget található (ma Papszigetnek nevezik) az ősember ott élésének nyomaira bukkantak a régészek.

A lápi tőzeg megóvta a leleteket és bizonyítja a ma emberének, hogy a neolit, de talán a bronzkori ember itt élhetett e területen, amikor a láposodás megkezdődött. „ A folyóvölgy fontos átjáróvonal lehetett, mert a későbbi korokból is virágzó telepek nyomai maradtak itt ránk.”(Tolna megyei adattár)

Legjelentősebb, ma is meglévő „leletanyagunkat” a Nebojsza-hegy tetején láthatjuk: az őskorban itt alakítottak ki erős véd művet, földvárat, amelyet Wosinszky Mór kutatott, feltárásai jelentősek voltak.

A római kor, Pannónia provincia idejében a Kapos völgyén húzódott végig egy jelentős útvonal, melynek nyomait a szomszéd községben, Pincehelyen megtaláltak, amely tovább folytatódott északi szomszédunk Simontornya felé, tehát Tolnanémedit is át kellett szelnie. Erre a korra utaló lelet, amit a Nebojsza-dombon találtak meg a század elején: lovas sírlelet; jellemző római fegyverekkel. (TMÖL)

Írott anyag 1324-ben említi a simontornyai vár tartozékai között az Újfalu nevű települést. Ez a hely valószínűleg az azóta már csak dűlő néven szereplő Kisnémedi helyét jelölte, amely a Kapos árvíz veszélyeztette területéről történt kényszerű áthelyezése következtében jött létre.

A török hódoltság idejéből ered az alábbi kimutatás, amely a simontornyai szandzsákhoz tartozó, akkor még külön-külön településként jegyzett községek házainak a számát jelzi:

A török hódoltság idején a lakosság rendkívül sok címen szedett adózás miatt (nem lévén khász birtok) elvándorolt s a birtokok elnéptelenedtek. 1686-ban a török kiűzése után elnéptelenedett házromok, üszkös, néptelen porták jelezték a hajdanvolt település létét.

A terület azonban nem sokáig maradt pusztaság, mert újból benépesedett, különösen a kuruc-labanc háború után. A bevándorlást erősen motiválta a protestánsok üldözése. Az észak-dunántúli megyékből tömegesen menekültek a hitükhöz ragaszkodó reformált egyház hívei a kálvinisták és lutheránusok.

Az 1800 évek elejéről a falu életéről több adatunk van. Kettőt emelnék ki: 1809-ben a komáromi vár építéséhez Némediből 10 embernek kellett mennie és 1813-ban az átvonuló katonaságnak 41 porció szénát voltak kötelesek biztosítani.

Megállapítható, hogy községünk fejlődésének még nem ez az időszak volt a legdinamikusabb kora.

Az 1800-as évek kezdték felaprózni a község határának területét. A birtok ekkor már kicsúszott a simontornyai várurak tulajdonából, az újabb gazdák pedig egyre több birtoktestet adtak el és így történt, hogy a XIX. század első felében már nagyrészt 24 nagybirtokos kezébe került és 41 jobbágycsalád is élt itt, valamint 25 kisebb ház pedig a megtelepedett szabad emberek tulajdona volt. A település mai magva – a „Belső utca” – ekkor alakult ki és a falu erős fejlődésnek indult.

A református egyház hozta létre az első iskolát Tolnanémedin 1780-ban. Fehér Sámuel a református közösség legnagyobb birtokosa, a művelődést pártoló és támogató protestáns úr hozatta Tolnanémedire az első református papot és az ő irányításával építették a szakrális (vallási) és iskolai célokat egyaránt szolgáló imatermet és iskolát. Az évszázad végén az evangélikusok is megalapítják iskolájukat, majd 1929-ben a lelkészt is el tudták tartani. A katolikusok a pincehelyi plébániához tartoztak, iskolaalapításuk szintén az 1700-as évek végére tehető.

A két visszaesést jelző adat (aláhúzva) a két világháború időszakát idézi: stagnáló építkezés, csökkenő lélekszám, a szaporodás hiánya. A lakosság szaporodása a közhivatalok, a közintézmények fejlődését sürgette. 1900-ban megépítik a kor színvonalának megfelelő községházát. 1888-ban postaállomás kezdte meg működését a településen, a századfordulón kinevezett postamester, a telefon és vasúti távíró tette hatékonnyá a hírközlést, közelebb hozta a világot.

A mezőgazdasági fejlődés mellett lassan sajátos arculattal, ipari létesítményekkel gazdagodott a dinamikusan fejlődő Tolnanémedi. Érdekes módon az első ipari üzem, Első Posztócipő Gyár néven került a köztudatba, amelyet Duska Pál helybeli lakos alapított.

„Aligha van megyénkben olyan iparág, amelynek meghonosítását vallási meggyőződésre vezethetnénk vissza”- írja dr. Töttős Gábor 1998 októberében a Kézműves Cégtábla című folyóiratban. Tudniillik Duska Pál nazarénus vallású némedi fiatalember a katonai behívásnál megtagadta a fegyverviselést, ezért katonai fegyházbüntetésre ítélték, ahol kitanulta a posztócipő-készítést és szabadulása után szülőfalujában „gyárat” alapított.

„A némedi tutyi hamarosan fogalommá lett” írja Töttős doktor. A papucs- és posztócipő-készítő üzem az 1900-as évek elején 42 munkást foglalkoztatott.

1922-ben építenek egy téglagyárat a falu pincehelyi határának közvetlen közelébe, az országút mellett. Teljesen kézi erőre épült a munkafolyamat. Férfiakat, nőket vegyesen alkalmaztak, 15-20 főt.

Ugyanebben az évben, 1922-ben épült a Hitelbank gyáraként, alapításával a Tolnanémedi Kendergyár. A tolnai selyemfonoda után a tolnanémedi kenderkikészítő gyár a megyében a második legtöbb munkást foglalkoztatta,100 állandó munkást (1930-as népszámlálás szerint.)

1942-ben villamosítják a települést, amelynek általános életminőség jobbító hatása mellett a kisipar fellendülését is elősegítette: villamosított darálómalmok, fűrészelő gépek segédeszközül beállítása az asztalosoknál stb.

A mezőgazdaság fejlődésének is lendületet adott a kereslet megnövekedése, különösen a gazdasági válság következményeinek enyhülése után. Mindezek mellett határ- és területrendezési munkálatok és a belső közlekedést nagymértékben segítő hidak építése:

A háború elsősorban emberveszteséggel sújtotta a lakosságot – katonák: 42 fő, zsidók: 19 fő – nem tért vissza. Az ostrom anyagi veszteségei is számottevőek: a visszavonuló németek 1944. december 3-án a vasúti hidat, 1945. január 15-én a bozóti vashidat robbantották fel, megrongálták, közlekedésre alkalmatlanná tették a gyánti hidat is. Tolnanémedi nem vált hadszíntérré, elkerülték nagy háborús viharok, stratégiailag nem volt fontos, de az ozorai és a simontornyai frontokról pihenőbe küldött katonákat 1944 őszétől 1945 tavaszáig a falu a lakosságának kellett eltartani.

Tolnanémedi település címere egyenesen álló reneszánsz pajzson látható. A címer összetett megoldású. A jobb oldala hasított a pajzsfő elején (1/3) rész. A pajzsderék jobb oldalának elejéből kiinduló, a pajzstalp elején átívelő-, majd a pajzstalp közepén és hátsó részén átívelő domború vonal által osztott a címerpajzs. A pajzsfő eleje és a pajzsderék eleje kék alapszínű, benne jobbról balra hajló aranyszínű, stilizált búzakalásszal és aranyszínű szőlőlevéllel. A búzakalász aranyszínű szára a pajzstalp elejéből indul ki. A szőlőlevél aranyszínű szára a búzakalász szárára fonódik. A pajzsfő és a pajzsderék többi részének alapszíne arany. Benne kék színnel jobbról balra arányosan kisebbedve a település három templomtornyának árnyképe látható (református, evangélikus, katolikus).

Az osztott mezők színe zöld, benne jobbról balra haránt irányba átmenő kék hullámvonal. A hosszabb, kék színű hullámvonal a pajzstalp elején átívelő domború vonalból kiindulva a pajzstalp hátsó részén átvezet a pajzs széléig. A rövidebb kék színű hullámvonal a pajzstalp elejéből indulva a pajzstalp közepében fut bele a hosszabb hullámvonalba, újabb osztást teremtve ezzel.

A sisaktakaró kék-zöld-arany színű. Az aranyszínű sisakkorona a címerpajzs közepe felett helyezkedik el. Alsó része zöld színű, ez csatlakozik a sisaktakaróhoz. A címerpajzs alatt homorúan ívelő, fehér színű szalagon álló, talpas betűkből, kék színnel látható a felirat